6.~

Geeeeezzz^^
Itt a kövi:) Remélem,hogy tetszik,mert ezzel most tényleg megszenvedtem.:D Légyszíves kommizatok,mert nem nagyon szeretek magamnak irosgatni...
                                                                                                        Picur  xx

~Harry~
Másnap duzzadt,vörös szemekkel ébredtem. Kimentem a fürdőszobába, csöpögtettem bele egy kis szemcseppet,hátha jobb lesz,de nem sokat változott. Letusoltam,és vagy háromszor megmostam az arcom,hogy a szemem visszanyerje ha nem is teljesen,de valamennyire eredeti állapotát. Magam köré csavartam a törülközőm,és kimentem.
Louis ott állt a folyosó végén,de csak a lábát láttam,nem mertem ránézni. Hirtelen eszembe jutott az előző este,a csók,az érzés. Libabőrös lettem,és ahogy tudtam siettem vissza a szobámba. Gyorsan felkaptam egy boxert,és befújtam magam dezodorral. Utána hosszasan álltam a szekrényem előtt azon gondolkodva,hogy mit vegyek fel. Fogalmam nem volt,hogy úgy öltözzek,hogy utcára is mehessek,vagy hogy otthonosan. Ha Louis nem megy el ma sehova,akkor nehéz lesz vele itthon maradnom. Abban maradtam magammal,hogy egy farmert és egy fehér pólót veszek fel. Gyorsan magamra rángattam a ruhát,amikor elkezdett korogni a hasam. Elindultam le a lépcsőn,de hangokat hallottam a konyhából,úgyhogy inkább visszafordultam,és visszaestem az ágyamba. Megfogtam a párnám,és belevágtam az arcomba. Legszívesebben beleordítottam volna,de azt Lou meghallotta volna,úgyhogy inkább csak csendben szenvedtem. Vergődésem a telefonom zavarta meg.Jött egy SMS-em.
"Átmegyek Niallhöz,nem tudom meddig leszek.
                                                           Louis"
Bántott ez az üzenet,mert Louis sose így 'írta alá' az SMS-eit,mindig Lou-t vagy BooBeart írt. És ráadsul x-et sem tett ki. Louis utál.
Viszont mivel már nem volt otthon,nyugodtan lementem a konyhába kajáért. Fogalmam sincs mit ettem,ami a kezembe került jó volt. Mikor már tele éreztem magam,ledőltem a tv elé és elaludtam.
Arra ébredtem,hogy valaki ugrál rajtam,és a nevemet ordibálja.
-HARREEH! KELJ FEL!!- hallottam Zayn hangját felőlem.
-Mi van már? Hagyj aludni!
-Azért van az este!-leült arra a kevés helyre amit a kanapén hagytam.
-Tudod, i wanna stay up all night!-kezdtem bele nevetgélve,miközben felültem. Körbenéztem,mind a 4 fiú itt volt,3 a tv nézte,egy engem. Visszanéztem a gyönyörű kék szemébe,amiben elkeseredést,szomorúságot láttam. Aztán halványan elmosolyodott,de mintha megbánta volna,egyből vissza vette a nem törődöm kifejezést,és levette rólam a szemét.
A Liam is leült Zayn mellé,így 2 hely maradt szabadon. egy mellettem,egy pedig Liam mellett. Niall rám nézett,elmosolyodott,és leült Liam mellé,így Louis kénytelen mellém ülni.
Zayn betett valami filmet.Elvileg akciófilm,de nem tudtam figyelni,mert Lou mellettem ült,és mivel a kanapét nem öt főre tervezték (ettől függetlenül mindig öten ülünk rajta...) elég szűkösen ültünk,és az az egész oldalunk összeért,ami miatt nem tudtam a külvilágra koncentrálni.
-Olyan..furák vagytok..-jegyezte meg Liam ránk nézve.-Már a hatodik viccesebb jelenet van,és még egyikőtök sem őrült meg... Történt valami?
-Nem..semmi. Csak nem aludtam az este,és próbálom behozni..-hazudtam vissza neki. Jobban hazudok mint  Louis. De most komolyan. Ha őszintén akartam volna válaszolni,akkor hogy mondtam volna el? 'Hát,csak annyi a baj,hogy tegnap Louisval smároltunk,és k*rvára élveztem,rájöttem,hogy szeretem őt,ezért ő most utál,és nem tudok koncentrálni,ha a közelemben van.' Most komolyan....
Miután a filmnek vége lett,Niall átkapcsolt egy zenecsatornára,és beszélgetni kezdtünk. Se Lou,se én nem szólaltunk meg. Elvileg a többiek múltkori koncertről beszélgettek,és,hogy a nem tudom hányadik sor bal szélén volt egy jó csaj. Aztán kínos csönd következett. Általában ezeket csendeket mi oldjuk meg valami hülyeséggel,de most egyikünk sem szólalt meg. Aztán Lou nagy levegőt vett és elkezdte.
-Holnapra van valami program?- valakinek meg tud változni a hangja egy nap alatt? Nem volt benne az a megszokott jókedv és vidámság,üres volt és komor.
-Elvileg nincs.-szólt Liam.
-Elvileg?-kérdezett vissza Lou,aztén megköszörülte a torkát,be volt rekedve.
-Hát,egy héttel ezelőtt még nem volt,és Paul nem hívott.-mondta Li,én felálltam,és elmentem a konyhába. Levettem két poharat,mind kettőbe vizet öntöttem,egy kevés citrom,cukor,összekevertem,és kivittem. Az egyiket odanyújtottam Louisnak,a szemeink ismét találkoztak,láttam rajta hogy meglepődött,aztán kivette a kezemből a poharat,ás elmosolyodott. Vissza mosolyogtam rá,és leültem.
-Köszönöm.-mondta,és beleivott a limonádéba-Én mindig túlcukrozom...-mondta kicsit kuncogva.
-Tapasztaltam...-mondtam,és én is nevetgéltem egy kicsit.-De nem csak a limonádét szoktad. A múltkor a sütit is amitől majdnem felgyulladt a konyhánk.
-De nem gyulladt fel!
-Azt mondtam,hogy majdnem.-mondtam jókedvűen.

Este felé a fiúk hazamentek,és mi ketten maradtunk a házban. Miután kikísértük őket,idegesen összerándult a gyomrom,és elkezdtem szédülni,annyira,hogy le kellett ülnöm.
-Jól vagy?-kérdezte és egyik kezét a hátamra tette,és elkezdett simogatni.
-Persze,csak..csak hirtelen álltam fel..
-Hozzak egy pohár vizet,vagy esetleg egy túlcukrozott limonádét?-kérdezte mosolyogva. Felnevettem.
-Egy limonádé jól esne.-mondtam mosolyogva,és ő eltűnt a konyhában. Bementem,láttam,hogy levett két poharat,én felültem mellé a konyhapultra.
-Louis,szerintem beszélnünk kéne.-nyögtem ki. Láttam Lou kezén,ahogy erősebben nyomja a citromot,abból  pedig rengeteg lé,és 2 mag is kipréselődött. Elővett egy kiskanalat,kihalászta vele,és kidobta. Beletett egy kis cukrot,és kivitte őket a konyhából,intve a fejével,hogy menjek utána.
Követtem a nappaliba,letett a kávézóasztalra a poharakat,és leült ugyanoda ahol tegnap ült.
-Mérges vagy rám?-kérdezte tágra nyitott szemekkel.
-Ugyan miért?-miért lennék rá mérges? Neki kéne rám.
-Hát..amiért..tegnap..megcsókoltalak.-megcsókolt? Én végig azt hittem,hogy én csókoltam meg.. Ha már így alakult,akkor kifaggatom,gondoltam.
-És..miért csókoltál meg?-kérdeztem,és felnéztem kék szemeibe.
-Ezt nehéz,és hosszú elmagyarázni....
-Én viszont aludtam egész délelőtt,szóval ráérek.-mosolyogtam rá.
-Hát...Az egész...akkor kezdődött. Várj. Ígérj meg nekem egy dolgot.
-Bármit.
-Akármit is mondok, mindig barátok maradunk.-ezek szerint ő sem akarja elveszteni a barátságunkat. Végre megnyugodtam,úgy éreztem,semmit nem vesztek,ha őszinte leszek hozzá.
-Örökké.-suttogtam neki,amin elmosolyodott.
-Szóval, igazából, fogalmam sincs,hogy ez az egész mikor kezdődött,veled minden más volt. Mindig te voltál nekem a legfontosabb az összes barátom közül,ezért is vagy ugye te a legjobb barátom. De aztán ez az egész   átalakult valami mássá,amit még nem igazán tapasztaltam. Ha velem vagy,akkor..akkor nyugodt,de ugyanakkor izgatott is vagyok,és akárhányszor hozzám érsz,olyan mintha áramot vezetnél a testembe,libabőrös leszek,és..és.. ezt nem igazán tudom elmagyarázni. Megijedtem ettől az egésztől,el akartam nyomni ezt az érzést irántad,ezért elkezdtem randizni Eleanorral.De nem segített ez sem. És..és.. akkor te elkezdtél járni Emmával,utána ő meg dobott téged. Aznap este,ott,melletted,rájöttem..hogy...hogy..szeretlek... Azután még próbáltam elfelejteni azt az estét,de nem ment. Elmondtam mindent El-nek,és ő azt mondta beszéljek valakivel. Elmentem Niallhöz,aki jól fogadta,és ő mondta,hogy beszéljek veled,te meg fogod érteni. De amikor beszélni akartam veled,akkor...akkor... úgy kötöttünk ki ahogy.-ledöbbentem. Louis William Tomlinson szeret engem. Nem mást,engem. És mindig is szeretett,csak félt elmondani. Ránéztem,ő kíváncsian nézett vissza.-Szóval? Ugye nem haragszol?-kérdezte és én válaszul megcsókoltam.