Itt is van a következő rész,már tegnap kiposztoltam volna,de mivel éjfél tájban írtam,és olyankor már nem fog az agyam,muszáj volt még reggel,frissen átnéznem. Légyszi komiit:)) #LarryStylinsonForevaa
Picur xx
~Harry~
... A szemem akaratom ellenére is becsukódott,amikor éreztem,hogy Louis ajkai egyszerre mozdulnak enyémeimmel.
Amit akkor éreztem hiába próbálnám,egyszerűen lehetetlen szavakba ölteni.Ahogy puha ajka ugyanarra a ritmusra mozgott,mint az enyémek,ahogy a mellkasunk összepréselődött,és éreztem Louis szívdobogását egyre erősödni,vagy ahogy az ujjai cikáztak tincseim között. A hasamban mintha tűzijáték tombolt volna,minden egyes szikrával mohón többet és többet akarva,telhetetlenül csókoltam vissza. Mintha Lou ajkai az én személyes drogdílereim lennének,és hirtelen végtelen mennyiséget hoznának a legjobb anyagból,amit én mértéket nem ismerve be is lőnék magamnak. Éreztem ahogy Louis nyelve bejáratot keres,amit én gondolkodás nélkül meg is adtam neki,így elmélyítve csókunkat. Ujjaimmal a hajába túrtam,még közelebb húzva,mintha egybe akarnék vele olvadni. Beleültem az ölébe,és a csípőmmel erősen meglöktem az övét,amitől hallottam hogy felnyögött. Ezen elmosolyodtam. Ajkaink csak fél másodpercekre váltak szét,hogy egy kevés levegő áramoljon a tüdőnkbe. Lou másik keze a hátamnál szorított a testéhez,néha fel-le járt rajta, simogatott. Akárhányszor egy újabb helyen ért hozzám,az előzőn égő nyomot hagyott,mintha elvonási tünete lenne a testemnek.
Louis megharapta az alsó ajkamat,amitől felnyögtem. Ez a hang,a saját hangom volt az ami felébresztett. Harry Styles vagyok,fiú,és Louis Tomlinsonnal,a legjobb barátommal,aki szintén fiú,a kanapénkon csókolózom...és..és..évezem..nagyon is... Ez nincs rendben. Hirtelen elkezdtem gondolkodni,hogy ki csókolt meg kit,de nem emlékeztem,csak arra,hogy hirtelen Lou ajkait az enyémen találtam. És ha én voltam? És ha most örökre megutál ezért,mert azt hiszi hogy szerelmes vagyok belé? Az egésszel csak annyi a baj,hogy most már én sem vagyok benne biztos,hogy nem vagyok. Úgy értem Louis a mindenem. Ha ő nem lenne,már nem egyszer feladtam volna ezt az egész sztárosdit, ő nyugtatott meg mindig,vele nevettem a legtöbbet,vele lakom együtt. A mi barátságunk a legerősebb az összes közül,amit eddig láttam. De lehet,hogy most vége. Lelassítottam a csókot,és elhúzódtam. Bele néztem abba a két gyönyörű kék szembe,amik kíváncsian,ijedten és...vágyakozóan mértek végig. Fogtam magam felálltam,és amilyen gyorsan csak tudtam,kettesével a lépcsőn felszaladtam,és becsaptam magam mögött az ajtót,kulcsra zárva azt.
Beborultam az ágyba és elkezdtem zokogni,mint egy őrült,csak sírtam és sírtam,nem érdekelt ha Louis hallja,semmi nem érdekelt. Mi a büdös fenét csináltam? Lehet..lehet hogy? Anya egyszer régen azt mondta,hogyha jársz valakivel,onnan tudod hogy tényleg szereted,hogy pillangókat érzel a hasadban ha a közeledben van,és esedezel egyetlen csókért is. Hát,azt be kell vallani,hogy Lou tényleg nagyon jól csókol. Ez volt eddig életem legjobb csókja. Persze,hogy kérek még. De akkor ez azt jelenti..hogy...
Bravó,Harold Edward Styles. Sikeresen beleestél a legjobb barátodba. Elismerésem a magamé.
De b@szhatod,Louis nem buzi,és nem is bi,szóval soha nem fog szeretni. Azt hiszem,most már tudom,hogy min megy keresztül. És magamat is utálom. Utálom amiért szeretem őt,és amiért most én is teszek az amúgy is sírós kedvű Louis alá még egy okot a rosszkedvre.
Elkezdtem gondolkodni,hogy milyen vak vagyok, hogy csak most veszem észre,hogy szeretem őt. Mindig is féltékeny voltam Eleanorral,amikor Louis megcsókolta,vagy csak átölelte.
És Louis-val mindig is más volt mint a többi fiúval...
Vele más volt ölelkezni. Nem kényelmetlen,kínos,hanem meleg,és megnyugtató.
Vele más volt együtt aludni.
Vele más volt beszélgetni.
Vele minden más volt,és én ezt még csak most vettem észre.
Csak most vettem észre,hogy titkon mindig a szájait figyeltem. Amikor beszélt,amikor csak ült,vagy mint ma,amikor evett.
Csak most vettem észre,hogy amikor egy koncert előtt együtt voltunk egy szobában,nagyon közel,a pillangók a hasamban nem az idegesség,hanem Lou miatt voltak.
Csak most vettem észre,hogyha róla nem tudtam,hogy hol van,akkor ideges lettem,és féltem.
Csak most vettem észre mennyire is szerettem az én BooBearemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése