3.~

Sziaszia:)
Na,itt van a következő rész,ami ugye már izgalmas? De nyugi,ennyire nem lesz egyszerű az életük,nem hagyom;) Ha elolvastad kérlek dobj egy komiit^^ Köszönöm!!
                                                                                                                            Picur xx.

~Harry~
-De..de..akkor..Akkor miért sírsz?-kérdeztem.
-Mert ő sosem fog szeretni..-mondta,és ismét lefagyott az a gyönyörű mosoly az arcáról.
-Téged ugyan ki ne szeretne...Amúgy ki az?-erre ijedten rám nézett,láttam ahogy a szájával szavakat próbált formálni,de feladta,csak sóhajtott egyet,és elindult a konyha felé. Töltött egy pohár vizet,megitta, utána pedig elindult felém.
-Gyere,Haz,menjünk haza-mondta. Tehát nem akarja elmondani. Elhatároztam,hogy ha bele is halok,de kiszedem belőle. Lassan sétáltunk London utcáin,némán. Gyorsan nem is nagyon tudtunk volna,mert fanok elárasztották az utcákat,amikben jártunk. Elég idegesítő volt. A végén már a testőreinket kellett hívni,hogy egyáltalán hazaérjünk.
Kihalásztam a kulcsot a táskámból,de a kulccsal együtt kivertem egy csomag rágót is belőle. Louis lehajolt érte,felvette,és odanyújtotta nekem. Amikor elvettem tőle,egy pillanatra összeért a kezünk,és abban a pillanatban mintha áramba nyúltam volna,szétáradt a melegsége a testemben,libabőrös lettem,és lefagytam. Ő hirtelen elrántotta a kezét,azzal ismét leejtve a rágót. Most én hajoltam le érte,és dobtam be egyből a táskába. Még mindig éreztem magamon érintésének a hatását,ami meglehetősen ijesztő volt.Nem normális,hogy ezt érzem.
Kinyitottam az ajtót,szinte rohanva bementem a konyhánkba,és megmostam egy kis hideg vízzel az arcomatMég álltam egy helyben,gondolkodtam. Vajon ki lehet az akit Louis ennyire szeret,hogy így sír miatta? Nem tudom,de mindenesetre utálattal gondoltam rá. Miért kell Lou-nak mindig ilyen lányokat összeszednie? Eleanort se szerettem,bár ezt sosem mondtam el neki,és szerintem nem is fogom. Most meg ez a..várjunk,ki is? Ez az! Nem tudom ki az,de utálom. Utálom teljes szívemből. És utálom,hogy Lou sír. Nagyot sóhajtottam,és neki álltam főzni. Valami spagetti szerűt összedobtam,egész gyorsan,és elég finom is lett.
-BooBear,gyere,csináltam finom ebédet!-kiabáltam fel neki. Vártam,hogy lejöjjön,de semmi.
-Kire vársz?-kérdezte Louis mögülem.
-A szívbajt hozod,rám,hol voltál?-fordultam oda a piros,kisírt szemű Louis-hoz.
-Az udvaron...
-Azt akarod,hogy meghaljak?-gondoltam egy kicsit oldom a feszültséget.
-Isten ments! Mennék utánad!--mondta,és elmosolyodott.
-Hülye...-mosolyogtam vissza és egy puszit nyomtam az arcára. Ugyanaz mint a kulcsnál. Csak erősebben. Mi a franc bajom van? Kisiettem a konyhából a tál spagettivel a kezemben,Lou ott maradt,egy helyben,ledermedve.
-Tudnál kihozni evőeszközt?-kérdeztem-Louis!-semmi válasz-Lou!
-I..Igen?-szólalt meg remegő hangon.
-Evőeszközt hozol?
-Persze-mondta,és hallottam ahogy kihúzza az egyik konyhapult fiókját. Leült elém,és elkezdtünk enni. Louis jóízűen ette a spagettit,amin elmosolyodtam. Nagyon aranyos,amikor eszik. Néha ha egy-egy finomabb falatot vesz be a szájába becsukja a szemeit. Azokat a gyönyörű égszínkék szemeit. Illegálisnak kéne lenni ilyen szép szemmel születni. Aztán ott van az arca,ami olyan puha,és selymes. És persze a szája,aminek a vékony ívei olyan puhának és..jézusom Harry,hagyd abba! Nagyot nyeltem,de nem vettem le a szemem Louis-ról.
-Mi az,Hazza?-francba,észrevette,hogy figyeltem.
-J..ja,s..semmi...-mondtam,és szerintem fülig pirultam. Felsandítottam,és láttam,hogy mosolyogva néz engem. Ettől még jobban elpirulhattam,mert éreztem ahogy ég az arcom. Gyorsan befejeztem az ebédet,bevágtam a tányéromat a mosogató-gépbe,és kimentem a nappaliba. Leültem a kanapéra,és benyomtam a tv-t. Igazából semmit nem jegyeztem meg abból,ami a tv-ben ment,végig a mai napon járt az eszem.Próbáltam értelmet keresni annak amit akkor éreztem amikor odaadta a kulcsot,vagy amikor megpusziltam. Semmit okot nem találtam azon kívül,hogy...nem az nem lehet. Louis fiú. Biztos csak beteg leszek,akkor vannak megmagyarázhatatlan dolgok az életemben. Éreztem hogy 'valami leesik' mellém. Oda néztem,Lou mellém ült.
-Mi a baj?
-Kibe vagy szerelmes?-kérdeztem a kérdését hidegen hagyva.
-Nem mondhatom meg.-mondta,csillogó szemeit le nem véve enyémeimről.-De te igazán elmondhatnád,mi a bajod...-suttogta,de a szavak nem akartak értelmet nyerni,elvesztem a szemeiben. Mondtam már milyen gyönyörűek?
-Nagyon szép a szemed.-suttogtam,de abban a pillanatban meg is bántam. Ezt most miért mondtam? Miért kellett megjegyeznem a szemeit?
Lou elmosolyodott,és átkarolt. Én még mindig szemeiben kalandoztam,amikor alig hallhatóan,de megszólalt.
-Mondod te. Te,akinek ilyen elvarázsoló zöld szeme van.-Éreztem,ahogy elkezd égni az arcom.
-Jól áll amikor elpirulsz.-mondta és jobban oda préselte testét az enyémhez. A gyomromban mintha pillangók versenyeztek volna,libabőrös lettem,és szinte hallani lehetett ahogy a mellkasom dörömböl. Fogalmam sincs miért,de összeérintettem a homlokunkat,azzal együtt már az orrunk is összeért. Egyedül csak az szám nem ért az övéhez,de az a távolság is eltűnni látszott. Láttam ahogy Louis lenéz a számra,aztán vissza szemebe,vagyis próbálna,ha én nem az ő ajkait nézném. Lassan,tényleg nagyon lassan haladtunk egymás felé,amikor Louis megfogta az arcomat,és apró simításokkal fokozatosabban közelebb húzott magához.Éreztem meleg leheletét  magamon. A szemem akaratom ellenére is becsukódott,amikor éreztem,hogy Louis ajkai egyszerre mozdulnak enyémeimmel.