Naszóval!
Tudom,hogy ha itt vagy, akkor valószínüleg erről a blogrol,de ha valami csoda folytán nem,akkor léccii nézzettek be ide!!
Szóóval...

KATT IDE

                        

                                                                                                              ~Picur

8~

Hellokaaa!:))
Naszóval,a fashbacket írtam volna tovább is,de aztán úgy döntöttem,hogy ott megállok,a többit a fantáziátokra bízom.:D Here we goo:
                                                              ~Picur

~Harry~
Reggel Louis szobájában ébredtem. Körbenéztem,egyedül feküdtem a franciaágyon. Gondoltam,biztos lement tévét nézni,ahogy általában szokta. Ha éhes,úgyis mindig felkelt,így visszacsuktam a szemem és gondolkodtam. Még mindig nem sikerült felfognom azt ami az elmúlt néhány napban történt,de főleg azt nem ami előző este.
~Flashback~
-Szóval... Mikor fizetek meg a reggeliért?-kérdeztem,mire egy mosollyal megfordult és rám nézett.Egy ideig pásztázott szemeivel,aztán beleharapott az alsó ajkába,közelebb jött,és megcsókolt. Egyből átdugta nyelvét  a számba,gyors tempót diktált,de követtem,és élveztem. Lassan elindult előre,így én háttal a kanapéra estem. Ráült a csípőmre,úgy csókolt tovább. Aztán megharapta az alsó ajkamat amitől én felnyögtem. Elindult szépen lassan le a nyakamra,amit elkezdett harapdálni,és szívni,de nem óvatosan mint én. Éreztem hogy másnapra tiszta lila nyommal lesz tele.
-Louis...-suttogtam,vagyis inkább nyögtem halkan.
-Igen Harry,esetleg valami baj van?-kérdezte játékosan.
-Louis ne kínozz...
-Mondja az aki ott hagyott reggel az á...
-Jól van,bocsánat...-szakítottam félbe. Lou elmosolyodott,és újra megcsókolt. Éreztem,hogy alul egyre merevebb leszek,de legalább nem vagyok egyedül.Louis lassan felült,engem magával húzva,az ölemben ült,amikor elhúzódott.
-Inkább menjünk fel a hálószobába.-suttogta,miközben összeérintette homlokunkat.
-Benne vagyok,de melyikbe?
-Az enyémbe,mert az nagyobb. Na gyere..-mondta és felvett. Lábamat a csípője köré tekertem,ő pedig a fenekemnél tartott.
-Ugye tudod,hogy így nem fogsz tudni felvinni?-kérdeztem egy kicsit kuncogva.
-Egy próbát megér...
-De ha elesünk megöllek...-suttogtam,és megcsókoltam.
-Nem fogunk...-azzal elindult a lépcső felé. Lassan,minden lépcsőfok után egy csókkal megzavarva,de felértünk az emeletre. Elindult a hálója felé,kilökte az ajtót,amit utána a csípőjével,és így az én lábammal becsukott,aztán pedig rádobott az ágyra. Egyből levette a pólómat,aztán elkezdett az övemmel macerálni,de nem nagyon sikerült neki,így abba besegítettem neki. Aztán ledobta a saját pólóját,és nadrágját,amitől egy kicsit csalódott voltam,mert nem én vehettem le róla.Már csak az alsógatya zavart,de az is viszonylag gyorsan lekerült rólunk. Szájaink ismét megtalálták egymást,kezeim Louis hátát simogatva,lassan megtalálva a fenekét,amibe belemarkoltam. Louis belemosolygott a csókba,majd lassan elhúzódott.
-Legyek felül?-kérdezte.-Úgysem adok más lehetőséget,de azért,gondoltam megkérdezem...-felnevettem és megcsókoltam. Éreztem ahogy a keze az intimebb zónákhoz ér,amire megint felnyögtem. Amikor felfogtam hogy épp mit csinálunk elhajoltam,és elvesztem szemeiben. Összezavartan nézett rám,amitől eszembe jutott,mit is akartam mondani.
-Biztos hogy akarod? Nem akarok neked fájdalmat okozni...-suttogtam.
-Persze hogy akarom...-mondta és megint letámadta a számat.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
-Felébredtél?-kérdezte Louis az ajtóban két csésze kávéval a kezében,miközben leült az ágy szélére. Bólintottam,mire elmosolyodott. Kinyújtotta az egyik bögrét felém,amit elfogadtam,és egy nagyot kortyoltam belőle. Ha főzni nem is,de kávét nagyon finomat tud csinálni.Közelebb húzódott,és magára húzta egy kicsit a takarót. Csak némán ittuk a kávénkat,de nem volt kínos csend...csak az a kellemes...nyugodt csend. Néhány perc után Lou letette a kiürült csészét,és csak nézett kék szemeivel.
-Mi az?-kérdeztem mosolyogva. Megrázta a fejét,és csak nekem dőlt,arcát a mellkasomba temetve. Felkuncogtam,letettem én is  a bögrét,és átöleltem. Egy puszit nyomtam a fejére,utána becsuktam a szemem,és csak élveztem a közelségét. Egy idő után elkezdett mozgolódni kezeim között,felnézett,és összeérintette ajkainkat. Édesen csókolt,miközben a hátamat simogatta.
-Ugye tudod,hogy még csak most jön a neheze?-kérdezte. Éreztem meleg leheletét bőrömön,ami egy kicsit megnehezítette a koncentrálásomat.
-Minek a neheze?
-Elmondani Paulnak,titokban tartani.
-Várj. Miért akarod titokban tartani?-kérdezte,és elhúzódtam tőle.
-Gondolj bele,mi lenne ha kiderülne ez az egész. Harry,ez azért akárhogy nézed,nem...nem...nem normális.-láttam ahogy próbált szavakat keresni.
-Nem normális szeretni valakit?
-Nem Harry...csak az nem hogy...
-Hogy mi? Hogy melegek,vagy bik,vagy az isten tudja mik vagyunk?
-Har...
-Nem Louis. Az ember sosem tehet arról,hogy kit szeret,és ezt az embereknek is meg kéne tanulniuk. Senki sem tehet arról,hogy hogy születik. És ez miért ne lenne normális? Miért ne lenne normális együtt lenni azzal akit szeretsz? Mert mindketten fiúk vagyunk? És akkor? Így is el kell fogadniuk,ha eddig szerettek minket,ezután miért ne szeretnének? Ugyanazok maradtunk,csak többet tudunk magunkról,ennyi.
-Harry... Nem így értettem. De..te ezt nem érted. Az emberek utálnának ezért, és nem csak a mi karrierünk menne tönkre ettől. Nem csak kettőnkben kell gondolkodnunk.
-Miért ne érteném? Én csak azt mondom,hogyha tényleg szeretnek minket,akkor akkor is szeretni fognak,hogyha kiderül,hogy együtt vagyunk.
-De Harry,ez nem így működik! Persze,ők szeretni fognak,de nem csak igazi rajongók veszik a lemezünket,nem csak ők jönnek el a koncertjeinkre! És csak gondolj bele.. Most mennyi utálatot kapunk,mi lesz azután. Naponta 10szer megkapom,hogy te kibaszott meleg,gondolj bele mi lesz azután,ha ezt biztosan mondhatják majd. Gondolj csak bele.
-Nem kell rájuk figyelni...
-Hazza,én nem akarom,hogy bántsanak minket...-Louis hangja a végén megtört,és könnyekben tört ki. Átöleltem,ő a vállamra hajtotta a fejét és csak sírt.
-Tudod mit? Csak mondjuk el Paulnak... Ő majd biztos kitalál valamit..-suttogtam
-Szeretlek...-suttogta vissza,még mindig sírva. Percek teltek el így,amikor elhúzódott tőlem,és elmosolyodott,de a szeme még mindig tele volt könnyel.
-Öltözz fel,a fiúk bármelyik pillanatban itt lehetnek...-persze,én még mindig meztelen voltam. Mondjuk Louisn is csak egy alsógatya volt,de elindult a szekrénye felé,és kipakolt néhány ruhát. Én is elindultam a szobám felé,de Lou utánam szólt.
-Hazz,áthoztam ruháidat...öhm... ugye nem baj?-mondta és elpirult. Odamentem hozzá,és egy puszit nyomtam az arcára.
-Ugyan miért lenne?-kérdeztem,és elkezdtem én is öltözni.

Tévét néztünk,amikor a fiúk csöngettek a bejárati ajtón. Louis engedte be őket,és lehuppantak mellém a kanapéra. Csak filmet néztünk,nevettünk,jól éreztük magunkat.
-És tudjátok már,hogy hogy mondjátok el Paulnak?-kérdezte Liam.Először nem tudtam,hogy mire gondol,utána esett le.
-Még nem...És azt sem,hogy mikor... Biztos nem lesz túl boldog...-suttogtam.
-Jut eszembe,holnap úgyis megyünk megint stúdiózni,akkor szerintem elmondhatjátok neki...-jött az ötlettel Zayn.
-Igen,szerintem az lesz.-bólintott az ötletre Lou.

7.~

Szia^^

Rég volt új rész,tudom,bocsii:) De ez remélem tetszik:)) Kérlek írjatok kommentet,hogy milyen lett!!:))

~Picur

~Harry~
 Éreztem,hogy meglepődött,de egyből visszacsókolt. Ez még jobb volt,mint az első. Talán azért,mert tudtam,hogy szeret,és mert én is szerettem őt. Közelebb húztam magamhoz, így teljesen úgy ültünk,mint az előző nap,minden egyes porcikánk összeért. Éreztem,ahogy az ujjai ismét megtalálják göndör tincseimet,és ismét játszani kezdtek vele.
Amikor szinte már semmi levegőnk nem maradt,széthúzódtunk,és zihálva,mosolyogva néztük egymást.
-Szeretlek.-nyögtem ki mosolyogva.-Nem tudom,eddig,hogy nem jöttem rá,de szeretlek,és szerettelek,és szeretni foglak mindig.- Louis elmosolyodott, összeérintette homlokunkat,utána pedig megcsókolt.
---MÁSNAP---
Reggel a telefonomra keltem fel. Kinyújtottam a kezem az éjjeli szekrényem felé,de nem értem el. Próbáltam elfordulni,de a mellkasomat valami nyomta,és nem tudtam. Lenéztem,és Louis aludt rajtam békésen. Elmosolyodtam,eszembe jutott a tegnap. Időközben a telefonom elhallgatott,és nyugodtan vissza tudtam dőlni az ágyba. Az egyik kezem Louis derekát simogatta gyengéden,a másik a fejem alatt volt. Nem tudom meddig lehettem így,de amikor Lou elkezdett mocorogni felettem,már zsibbadt a tenyerem.
-Jó reggelt Boo!-mosolyogtam álmos fejére. Visszamosolygott,feljebb kúszott,és belenyomta arcát a nyakamba.
-Jó reggelt neked is.-suttogta rekedt hangon. Egyik keze elindult a hasam környékén,aztán megállt a csípőmnél,úgy ölelt át. Megfordultam,így szemben feküdtem vele. Mindketten mosolyogtunk. Aztán Lou becsukta a szemét.
-Fáradt vagy?-kérdeztem. Bólintott egyet. Én is lecsuktam szemeimet,és próbáltam visszaaludni,de nem sikerült mert a telefonom megint elkezdett csörögni.
-Mhmhmmm...-nyögött Lou mellettem.-Ki a franc az ilyen korán?-kérdezte. Én megfordultam,most már elértem a telefonom.
-Niall...Biztos éhes és reggelit akar...-erre felnevetett,én pedig felvettem a telefonom.
-Miaz?-szóltam bele.
-Paul üzeni,hogy gyertek a stúdióba,gyorsan.
-Miért ilyenkor szól? Ez nem fair...
-Csak gyertek! Dalokat veszünk fel!-mondta és lerakta.
-Öltözz fel,mennünk kell a stúdióba-néztem Loura,aki időközben felült.
-De éhes vagyok!!-mondta bociszemekkel.
-Odafele beszaladunk a Nando'sba, ígérem...-elmosolyodtam,és elindultam a szekrény felé. Kivettem egy alsógyatyát,pólót,nadrágot,és elkezdtem öltözni. Loui az ágyon ült,és a tükörből láttam ahogy figyel.
-Tetszik?-kérdeztem miközben felhúztam az alsógatyámat.
-Őszintén,az előbb jobban tetszett...-mondta mire felnevettem,és megfordultam.Odamentem hozzá,és beleültem az ölébe,úgy hogy szembe legyek vele. Odahajoltam a füléhez,és belesuttogtam.
-Este leveheted róla ha akarod...-aztán kicsit megharaptam a fülét. Felnyögött és közelebb húzott magához. Elkezdtem a nyakát harapdálni. Néhány fognyomra rá is szívtam egy kicsit,de óvatosan,hogy ne legyen túl feltűnő.
-Harry...-nyögött Louis alattam.Kibújtam a nyakából,és megcsókoltam. Lassan,de tényleg iszonyú lassan eldőltünk az ágyon. Nyelveink egyszerre mozogtak,néha egy egy sóhaj hagyta el a szánkat. Louis nagyon jól csókol. A csípője fölött térdeltem,amikor hirtelen,és erősen ráültem,mire hangosan felnyögött. Megint elkezdtem a nyakát harapdálni,haladtam egyre lejjebb,amikor a pólója nyakába ütköztem.
-Zavar a pólód...-suttogtam,és lerántottam róla. A kulcscsontját puszilgattam,aztán a mellkasát,egyre lejjebb haladva a hasáig,az alhasáig,aztán egy újabb ruhadarabba ütköztem. Mivel aludtunk,így csak egy póló és egy alsógatya volt rajta,amit szintén lerántottam róla.Hatásos lehettem,mert Louis már most merev volt.Elmosolyodtam,és lassan,gondosan ügyelve arra hogy a szám állandóan a bőréhez érjen visszaindultam felfele,egészen a szájáig.Szemébe néztem,és még egyszer elmosolyodtam.
-Szeretlek-suttogtam,és szenvedélyesen megcsókoltam. Lassan elhúzódtam,és melléültem. Végignéztem rajta és megszólaltam.
-Most már mehetsz öltözni.-Louis egy kicsit meglepődött,biztos nem ezt várta.
-Ezt most nem mondod komolyan?
-Legalább nem kell levetkőznöd-mondtam és elindultam vissza öltözni.
-Ezért még ma este megfizetsz!
-Alig várom!-mosolyogtam rá,mire átment a saját szobájába

Amikor odaértünk a fiúk már rég elkezdték felvenni a dalokat. Niall odajött hozzánk, valószínűleg azért mert kaja volt a kezünkben,és megkérdezte hoztunk e neki is,de mi önző módra csak magunknak vettünk. Leültünk a  fotelbe a fiúk mellé. Louis mellettem a telefonját nyomkodta,a többiek meg nevetgéltek. Hirtelen elkezdett remegni a telefonom a zsebemben. Kivettem,egy SMS-em jött,Loutól.
"Mikor és hogy mondjuk el nekik?:$:)<3
                                   ~Boo xxxx"


"Majd ha csak öten leszünk,jó? Mert Pauléknak nehezebb menet lesz,és a fiúk (remélem:D) segítenek majd.:) <3 De amúgy Niall szerintem már elmondta nekik...:D
                                   ~Hazza xx"


"Niall nem olyaan..Nekem megígérte hogy nem mondja el senkinek...:$
                                  ~Boo xxxx (én miért csak 2xet kaptam?:$)"

-Ti mit SMS-ezgettek?-hallottam Niall hangját szemből.
-Mi...Mi nem SMS-ezgettünk...és...ö...én Angry Birdsöztem...-pirultam. Lou kuncogott mellettem.
-Igazából,Niall,téged beszéltünk ki...-mondta Louis,mire Niall megforgatta a szemeit és felállt.
A nap hátralévő része elfoglaltan telt,dalokat vettünk fel és hülyéskedtünk,csak a szokásos..
-Nincs kedvetek beugrani hozzánk?-kérdeztem őket,amikor már a stúdió ajtajában álltunk,arra várva hogy hazamehessünk.
-Á..én fáradt vagyok,majd holnap...-válaszolt Zayn.
-De sürgősen beszélni akarunk veletek...-erősködött Louis. Niall egy nagy mosollyal az arcán ránk nézett,Liam és Zayn meg összezavarodva néztek.
-Oké..akkor..oké..azt hiszem...-néztek össze. Mivel külön jöttünk,megbeszéltük,hogy nálunk találkozunk. Mi Louval hamar haza értünk. Csináltam gyorsan teát,és kiöntöttem 5 kis bögrébe. Kivittem az asztalra és egy puszit nyomtam Louis orrára.
-Izgulok.-suttogta,mire én elmosolyodtam.
-Csak nem lesz semmi...-És megcsókoltam.
Csöngetést hallottam az ajtóból,elindultam,kinyitottam. A három fiú volt ott,bejöttek és leültek.
-Gyorsan mondjátok,mert majd elalszom...-panaszkodott Zayn.
-Um..Oké...Először... ígérjetek meg nekünk valamit.
-Ez rosszul kezdődik..-Pislogott rám Liam zavarodottan.-Mit?
-Hogy akármit mondunk, nem utáltok meg minket.-mondta Louis.
-Nem fogunk...-mondta Zayn sürgetően.
-Oké...Umm..Szóval...ö...Az van...Hogy...
-Harry nyögd már ki!-szólt rám Niall.
-Harry és én járunk-Louis közelebb jött és megfogta a kezem. Liam kiköpte a teáját,Niall boldogan mosolygott,és egy 'Tudtam!'-ot kiáltott,Zayn pedig csak ült és bámult maga elé.
-Mi? És mióta?-kérdezte Liam
-Tegnap este...-válaszoltam.Zayn mosolyogva felnézett és átölelt minket. Aztán csatlakozott Niall és végül Liam is. Hihetetlenül boldog voltam. Így voltunk még egy darabig, aztán amikor szétváltunk Zayn törte meg a csendet.
-Na most már menjünk aludni,holnap beszélünk...-mondta és megindultak az ajtó felé. Kiengedtük őket,Niall lepacsizott Louisval,aki mindent megköszönt neki. Becsuktuk az ajtót és Louishoz fordultam.
-Szóval... Mikor fizetek meg a reggeliért?