6.~

Geeeeezzz^^
Itt a kövi:) Remélem,hogy tetszik,mert ezzel most tényleg megszenvedtem.:D Légyszíves kommizatok,mert nem nagyon szeretek magamnak irosgatni...
                                                                                                        Picur  xx

~Harry~
Másnap duzzadt,vörös szemekkel ébredtem. Kimentem a fürdőszobába, csöpögtettem bele egy kis szemcseppet,hátha jobb lesz,de nem sokat változott. Letusoltam,és vagy háromszor megmostam az arcom,hogy a szemem visszanyerje ha nem is teljesen,de valamennyire eredeti állapotát. Magam köré csavartam a törülközőm,és kimentem.
Louis ott állt a folyosó végén,de csak a lábát láttam,nem mertem ránézni. Hirtelen eszembe jutott az előző este,a csók,az érzés. Libabőrös lettem,és ahogy tudtam siettem vissza a szobámba. Gyorsan felkaptam egy boxert,és befújtam magam dezodorral. Utána hosszasan álltam a szekrényem előtt azon gondolkodva,hogy mit vegyek fel. Fogalmam nem volt,hogy úgy öltözzek,hogy utcára is mehessek,vagy hogy otthonosan. Ha Louis nem megy el ma sehova,akkor nehéz lesz vele itthon maradnom. Abban maradtam magammal,hogy egy farmert és egy fehér pólót veszek fel. Gyorsan magamra rángattam a ruhát,amikor elkezdett korogni a hasam. Elindultam le a lépcsőn,de hangokat hallottam a konyhából,úgyhogy inkább visszafordultam,és visszaestem az ágyamba. Megfogtam a párnám,és belevágtam az arcomba. Legszívesebben beleordítottam volna,de azt Lou meghallotta volna,úgyhogy inkább csak csendben szenvedtem. Vergődésem a telefonom zavarta meg.Jött egy SMS-em.
"Átmegyek Niallhöz,nem tudom meddig leszek.
                                                           Louis"
Bántott ez az üzenet,mert Louis sose így 'írta alá' az SMS-eit,mindig Lou-t vagy BooBeart írt. És ráadsul x-et sem tett ki. Louis utál.
Viszont mivel már nem volt otthon,nyugodtan lementem a konyhába kajáért. Fogalmam sincs mit ettem,ami a kezembe került jó volt. Mikor már tele éreztem magam,ledőltem a tv elé és elaludtam.
Arra ébredtem,hogy valaki ugrál rajtam,és a nevemet ordibálja.
-HARREEH! KELJ FEL!!- hallottam Zayn hangját felőlem.
-Mi van már? Hagyj aludni!
-Azért van az este!-leült arra a kevés helyre amit a kanapén hagytam.
-Tudod, i wanna stay up all night!-kezdtem bele nevetgélve,miközben felültem. Körbenéztem,mind a 4 fiú itt volt,3 a tv nézte,egy engem. Visszanéztem a gyönyörű kék szemébe,amiben elkeseredést,szomorúságot láttam. Aztán halványan elmosolyodott,de mintha megbánta volna,egyből vissza vette a nem törődöm kifejezést,és levette rólam a szemét.
A Liam is leült Zayn mellé,így 2 hely maradt szabadon. egy mellettem,egy pedig Liam mellett. Niall rám nézett,elmosolyodott,és leült Liam mellé,így Louis kénytelen mellém ülni.
Zayn betett valami filmet.Elvileg akciófilm,de nem tudtam figyelni,mert Lou mellettem ült,és mivel a kanapét nem öt főre tervezték (ettől függetlenül mindig öten ülünk rajta...) elég szűkösen ültünk,és az az egész oldalunk összeért,ami miatt nem tudtam a külvilágra koncentrálni.
-Olyan..furák vagytok..-jegyezte meg Liam ránk nézve.-Már a hatodik viccesebb jelenet van,és még egyikőtök sem őrült meg... Történt valami?
-Nem..semmi. Csak nem aludtam az este,és próbálom behozni..-hazudtam vissza neki. Jobban hazudok mint  Louis. De most komolyan. Ha őszintén akartam volna válaszolni,akkor hogy mondtam volna el? 'Hát,csak annyi a baj,hogy tegnap Louisval smároltunk,és k*rvára élveztem,rájöttem,hogy szeretem őt,ezért ő most utál,és nem tudok koncentrálni,ha a közelemben van.' Most komolyan....
Miután a filmnek vége lett,Niall átkapcsolt egy zenecsatornára,és beszélgetni kezdtünk. Se Lou,se én nem szólaltunk meg. Elvileg a többiek múltkori koncertről beszélgettek,és,hogy a nem tudom hányadik sor bal szélén volt egy jó csaj. Aztán kínos csönd következett. Általában ezeket csendeket mi oldjuk meg valami hülyeséggel,de most egyikünk sem szólalt meg. Aztán Lou nagy levegőt vett és elkezdte.
-Holnapra van valami program?- valakinek meg tud változni a hangja egy nap alatt? Nem volt benne az a megszokott jókedv és vidámság,üres volt és komor.
-Elvileg nincs.-szólt Liam.
-Elvileg?-kérdezett vissza Lou,aztén megköszörülte a torkát,be volt rekedve.
-Hát,egy héttel ezelőtt még nem volt,és Paul nem hívott.-mondta Li,én felálltam,és elmentem a konyhába. Levettem két poharat,mind kettőbe vizet öntöttem,egy kevés citrom,cukor,összekevertem,és kivittem. Az egyiket odanyújtottam Louisnak,a szemeink ismét találkoztak,láttam rajta hogy meglepődött,aztán kivette a kezemből a poharat,ás elmosolyodott. Vissza mosolyogtam rá,és leültem.
-Köszönöm.-mondta,és beleivott a limonádéba-Én mindig túlcukrozom...-mondta kicsit kuncogva.
-Tapasztaltam...-mondtam,és én is nevetgéltem egy kicsit.-De nem csak a limonádét szoktad. A múltkor a sütit is amitől majdnem felgyulladt a konyhánk.
-De nem gyulladt fel!
-Azt mondtam,hogy majdnem.-mondtam jókedvűen.

Este felé a fiúk hazamentek,és mi ketten maradtunk a házban. Miután kikísértük őket,idegesen összerándult a gyomrom,és elkezdtem szédülni,annyira,hogy le kellett ülnöm.
-Jól vagy?-kérdezte és egyik kezét a hátamra tette,és elkezdett simogatni.
-Persze,csak..csak hirtelen álltam fel..
-Hozzak egy pohár vizet,vagy esetleg egy túlcukrozott limonádét?-kérdezte mosolyogva. Felnevettem.
-Egy limonádé jól esne.-mondtam mosolyogva,és ő eltűnt a konyhában. Bementem,láttam,hogy levett két poharat,én felültem mellé a konyhapultra.
-Louis,szerintem beszélnünk kéne.-nyögtem ki. Láttam Lou kezén,ahogy erősebben nyomja a citromot,abból  pedig rengeteg lé,és 2 mag is kipréselődött. Elővett egy kiskanalat,kihalászta vele,és kidobta. Beletett egy kis cukrot,és kivitte őket a konyhából,intve a fejével,hogy menjek utána.
Követtem a nappaliba,letett a kávézóasztalra a poharakat,és leült ugyanoda ahol tegnap ült.
-Mérges vagy rám?-kérdezte tágra nyitott szemekkel.
-Ugyan miért?-miért lennék rá mérges? Neki kéne rám.
-Hát..amiért..tegnap..megcsókoltalak.-megcsókolt? Én végig azt hittem,hogy én csókoltam meg.. Ha már így alakult,akkor kifaggatom,gondoltam.
-És..miért csókoltál meg?-kérdeztem,és felnéztem kék szemeibe.
-Ezt nehéz,és hosszú elmagyarázni....
-Én viszont aludtam egész délelőtt,szóval ráérek.-mosolyogtam rá.
-Hát...Az egész...akkor kezdődött. Várj. Ígérj meg nekem egy dolgot.
-Bármit.
-Akármit is mondok, mindig barátok maradunk.-ezek szerint ő sem akarja elveszteni a barátságunkat. Végre megnyugodtam,úgy éreztem,semmit nem vesztek,ha őszinte leszek hozzá.
-Örökké.-suttogtam neki,amin elmosolyodott.
-Szóval, igazából, fogalmam sincs,hogy ez az egész mikor kezdődött,veled minden más volt. Mindig te voltál nekem a legfontosabb az összes barátom közül,ezért is vagy ugye te a legjobb barátom. De aztán ez az egész   átalakult valami mássá,amit még nem igazán tapasztaltam. Ha velem vagy,akkor..akkor nyugodt,de ugyanakkor izgatott is vagyok,és akárhányszor hozzám érsz,olyan mintha áramot vezetnél a testembe,libabőrös leszek,és..és.. ezt nem igazán tudom elmagyarázni. Megijedtem ettől az egésztől,el akartam nyomni ezt az érzést irántad,ezért elkezdtem randizni Eleanorral.De nem segített ez sem. És..és.. akkor te elkezdtél járni Emmával,utána ő meg dobott téged. Aznap este,ott,melletted,rájöttem..hogy...hogy..szeretlek... Azután még próbáltam elfelejteni azt az estét,de nem ment. Elmondtam mindent El-nek,és ő azt mondta beszéljek valakivel. Elmentem Niallhöz,aki jól fogadta,és ő mondta,hogy beszéljek veled,te meg fogod érteni. De amikor beszélni akartam veled,akkor...akkor... úgy kötöttünk ki ahogy.-ledöbbentem. Louis William Tomlinson szeret engem. Nem mást,engem. És mindig is szeretett,csak félt elmondani. Ránéztem,ő kíváncsian nézett vissza.-Szóval? Ugye nem haragszol?-kérdezte és én válaszul megcsókoltam.

5~

VAS HAPPENIN'?
Ez egy elég unalmas rész,de a kövi remélem már nem. A történet elvileg végig Harry szemszögéből kéne legyen,de muszáj volt ezt úgy-ahogy,röviden,de megírnom. 
                                                                                                                   Picur xx

~Louis szemszöge~

-Louis ne szenvedj már azzal a nyamvadt kulccsal!-szólt rám Harry.

-Sietek,na. Amúgy meg mi a franc bajod van?-kérdeztem ingerülten,mire végre sikerült kinyitnom az ajtót.

- Csak álmos vagyok... -mondta,és egyből besietett a házba,és felment az emeletre,gondoltam a szobájába aludni. Bementem a konyhába,öntöttem egy pohár vizet,gyorsan legyűrtem. Megint egy enyhe sírógörcs jött rám,mint mostanában egyre gyakrabban. Egyszerűen nem bírtam tovább. Itt van Harry,akit szeretek a teljes szívemmel,de neki nem vagyok több egy havernál. Vagyis inkább legjobb barátnál. Elég régóta tudom. 2 hónapja amikor Emma csak úgy otthagyta. Szívszaggató volt úgy látni Hazza-t,az én Hazza-mat. Amikor este együtt aludtunk,végig bennem volt ez az érzés. A pillangók a gyomromban nem akartak csillapodni,libabőrös lettem. Egyszerűen átjárt a teste melege,és bármit megadtam volna azért,hogy hagyná abba a sírást. 
Ha Harry ennyire fáradt volt,már biztos alszik,gondoltam. Gyakran mentem fel hozzá amikor már mélyen aludt,volt hogy odafeküdtem mellé,vagy csak néztem békés arcát.Felmentem a szobájához,de pechemre még nem aludt,gondolkodott. Tudom milyen amikor gondolkodik. Egy pontot néz meredten,néha összehúzza  szemöldökét,nagyon imádni való.

-Azért ordítottál velem az ajtóban,hogy felgyere gondolkozni!? Azt az ajtóban is tudtál volna...-

-Bocsánat. Nem tudok aludni...-mondta álmos mély hangon.

-Bejöhetek?-kérdeztem halkan.

-Ühüm-nem is kellett több,bemásztam mellé,ismét görcsbe rándult a gyomrom,éreztem ahogy a szivem majd' ki akar ugrani a helyéről.

-És.. Min gondolkoztál?-kérdeztem.

-Az elmúlt két évről.. Arról,hogy nem volt,és nem is az,és nem is lesz könnyű,de teljesen megéri. Arról,hogy mennyire szerencsés vagyok.

-Vagyunk.-javítottam ki

-Igen,vagyunk. És eleinte nem örültem annak,hogy összeraktak minket,de most már igen. Nem csak azért,mert egyedül ez nem ment volna,mert biztos nem sikerült volna,hanem azért is,mert megismertelek titeket. A legjobb barátaimat.-Legjobb barát. Ez az ami mindennél jobban bántott. Könnyek gyűltek a szemembe,ezért közelebb húztam magamhoz,hogy egy kicsit lenyugodjak. Ez mindig segített. Lelassult  a légzésem szépen,lassan elaludtam,és ha jól hallottam Harry száját is már alvó szuszogások hagyták el. Nem tudom,meddig lehettünk így,de mindenesetre mindketten arra keltünk,hogy a telefonom vadul rezgett a zsebemben. Gyorsan arrébb gurultam,kivettem a zsebemből,és elolvastam az SMS-t

"Lou,mondtam már,beszélj valamelyik fiúról erről,mert tudom,hogy én másképp gondolkodom,mint ti fiúk.

                                               Eleanor xx"

Egyből értettem,hogy mire céloz. El-lel egy hete szakítottam.

~~~ Flashback ~~~

-El,szerintem beszélnünk kéne...-suttogtam neki. Láttam ahogy kíváncsian rám néz,nagy levegőt vesz,és bólint.
-Mi..miről?
-Figyelj,El,én nagyon szeretlek...Tényleg.. De..
-Te most szakítasz velem,ugye?-kérdezte szomorúan. Lenéztem a földre,egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni.
-Miért?-erre felnéztem rá,nagy levegőt vettem,és remegő hangon,de belekezdtem az egészbe.
-Azt hittem,hogy ha elkezdünk járni,akkor nem fogom azt érezni amit.-láttam hogy közbe akar vágni,de nem engedtem neki.- De nem,csak még jobban lelkiismeret furdalásom lett. Azt hittem,hogyha járunk,akkor beléd szeretek,és nem kell kételkednem magamban...De nem... Most jöttem rá..hogy...hogy..tényleg szeretem őt...
-Kit?- számítottam erre a kérdésre,de nem voltam rá felkészülve.
-Eleanor,én..én..-nagy levegőt vettem-H..Harryt..-láttam az arcán,hogy nagyon meglepődött. Nem bírtam tovább,elsírtam magam. Percek telhettek így,hogy nem szóltunk egymáshoz,amikor Eleanor közelebb jött,és átölelt.
-Sajnálom...-suttogtam.
-Semmi baj. És tudod mit? Segítek neked. Még nem tudom,hogy hogy,de segítek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Ki az ilyenkor?-kérdezte Harry kíváncsian.

-Eleanor. Megígértem neki,hogy felhívom ha hazaértünk.-hazudtam. Megforgatta a szemét,és visszadőlt az ágyba. Itt volt az idő hogy itt hagyjam,de nem akartam. Oda mentem mellé,és egy puszit nyomtam a homlokára,mint általában.

-Jó éjt Hazza!-suttogtam,és elindultam ki.

-Ne menj el! Kérlek!- hívott vissza. Megálltam az ajtóban,elmosolyodtam,és visszamásztam az ágyba.Jó érzés volt,hogy ő hívott vissza. Átöleltem,és egymással szemben feküdtünk. Alaposan végigmértem Harry arcát. A szép zöld szemét, gyönyörű száját. Szégyellem bevallani,de hányszor gondoltam már arra,milyen érzés lehet azokat a finom ajkakat csókolni.

-Milyen rég voltunk így...-mondtam,amin elnevette magát egy kicsit. Vagy 2 hónapja volt,amikor Emma dobta. 

-És mennyivel jobb 'csak úgy' így lenni,és nem azért mert most dobtak-tette hozzá amin elmosolyodtam. Ráhajtottam a fejemet a mellkasára,és elaludtam.

Másnap korán keltem,beültem a kocsiba és elmentem a McDonald's-ba reggeliért. Néha nagyon kívántam,hogy bár én is úgy főzhetnék mint Harry. Rendeltem néhány burgert sok krumplival.
Otthon megterítettem neki,kitettem amit neki hoztam,én megettem a részemet,és írtam neki egy cetlit. Szívesen leírtam volna az igazságot,de nem akartam hogy átmenjen Niall--höz és véletlenül halljon valamit. Niall-nek mondom el. Mind a 3 fiúban megbízom,de erre szerintem Niall lesz a legalkalmasabb.
Átsiettem hozzá,gyalog. Mivel még 7 óra környéke lehetett,nem sok fan mászkált az utakon,főleg hogy szünet van,és mindenki élvezi az alvást,nem de?
-Hello Lou...-köszöntött a frissen felkelt Niall.
-Szia... Bejöhetek beszélgetni?-kérdeztem.
-Persze,bármikor...-mondta. Bementem,és elmeséltem neki mindent. Jól fogadta,és azt tanácsolta,hogy mondjak el Harrynek mindent. Csak nem fogadná olyan rosszul. Elhatároztam,hogy este beszélek vele.

4.~

Sziaheloo`=)
Itt is van a következő rész,már tegnap kiposztoltam volna,de mivel éjfél tájban írtam,és olyankor már nem fog az agyam,muszáj volt még reggel,frissen átnéznem. Légyszi komiit:)) #LarryStylinsonForevaa
                                                                                                                                  Picur xx

~Harry~
... A szemem akaratom ellenére is becsukódott,amikor éreztem,hogy Louis ajkai egyszerre mozdulnak enyémeimmel.
Amit akkor éreztem hiába próbálnám,egyszerűen lehetetlen szavakba ölteni.Ahogy puha ajka ugyanarra a ritmusra mozgott,mint az enyémek,ahogy a mellkasunk összepréselődött,és éreztem Louis szívdobogását egyre erősödni,vagy ahogy az ujjai cikáztak tincseim között. A hasamban mintha tűzijáték tombolt volna,minden egyes szikrával mohón többet és többet akarva,telhetetlenül csókoltam vissza. Mintha Lou ajkai az én személyes drogdílereim lennének,és hirtelen végtelen mennyiséget hoznának a legjobb anyagból,amit én mértéket nem ismerve be is lőnék magamnak. Éreztem ahogy Louis nyelve bejáratot keres,amit én gondolkodás nélkül meg is adtam neki,így elmélyítve csókunkat. Ujjaimmal a hajába túrtam,még közelebb húzva,mintha egybe akarnék vele olvadni. Beleültem az ölébe,és a csípőmmel erősen meglöktem az övét,amitől hallottam hogy felnyögött. Ezen elmosolyodtam. Ajkaink csak fél másodpercekre váltak szét,hogy egy kevés levegő áramoljon a tüdőnkbe. Lou másik keze a hátamnál szorított a testéhez,néha fel-le járt rajta, simogatott. Akárhányszor egy újabb helyen ért hozzám,az előzőn égő nyomot hagyott,mintha elvonási tünete lenne a testemnek.
Louis megharapta az alsó ajkamat,amitől felnyögtem. Ez a hang,a saját hangom volt az ami felébresztett. Harry Styles vagyok,fiú,és Louis Tomlinsonnal,a legjobb barátommal,aki szintén fiú,a kanapénkon csókolózom...és..és..évezem..nagyon is... Ez nincs rendben. Hirtelen elkezdtem gondolkodni,hogy ki csókolt meg kit,de nem emlékeztem,csak arra,hogy hirtelen Lou ajkait az enyémen találtam. És ha én voltam? És ha most örökre megutál ezért,mert azt hiszi hogy szerelmes vagyok belé? Az egésszel csak annyi a baj,hogy most már én sem vagyok benne biztos,hogy nem vagyok. Úgy értem Louis a mindenem. Ha ő nem lenne,már nem egyszer feladtam volna ezt az egész sztárosdit, ő nyugtatott meg mindig,vele nevettem a legtöbbet,vele lakom együtt. A mi barátságunk a legerősebb az összes közül,amit eddig láttam. De lehet,hogy most vége. Lelassítottam a csókot,és elhúzódtam. Bele néztem abba a két gyönyörű kék szembe,amik kíváncsian,ijedten és...vágyakozóan mértek végig. Fogtam magam felálltam,és amilyen gyorsan csak tudtam,kettesével a lépcsőn felszaladtam,és becsaptam magam mögött az ajtót,kulcsra zárva azt.
Beborultam az ágyba és elkezdtem zokogni,mint egy őrült,csak sírtam és sírtam,nem érdekelt ha Louis hallja,semmi nem érdekelt. Mi a büdös fenét csináltam? Lehet..lehet hogy? Anya egyszer régen azt mondta,hogyha jársz valakivel,onnan tudod hogy tényleg szereted,hogy pillangókat érzel a hasadban ha a közeledben van,és esedezel egyetlen csókért is. Hát,azt be kell vallani,hogy Lou tényleg nagyon jól csókol. Ez volt eddig életem legjobb csókja. Persze,hogy kérek még. De akkor ez azt jelenti..hogy...
Bravó,Harold Edward Styles. Sikeresen beleestél a legjobb barátodba. Elismerésem a magamé.
De b@szhatod,Louis nem buzi,és nem is bi,szóval soha nem fog szeretni. Azt hiszem,most már tudom,hogy min megy keresztül. És magamat is utálom. Utálom amiért szeretem őt,és amiért most én is teszek az amúgy is sírós kedvű Louis alá még egy okot a rosszkedvre.
Elkezdtem gondolkodni,hogy milyen vak vagyok, hogy csak most veszem észre,hogy szeretem őt. Mindig is féltékeny voltam Eleanorral,amikor Louis megcsókolta,vagy csak átölelte.
És Louis-val mindig is más volt mint a többi fiúval...
Vele más volt ölelkezni. Nem kényelmetlen,kínos,hanem meleg,és megnyugtató.
Vele más volt együtt aludni.
Vele más volt beszélgetni.
Vele minden más volt,és én ezt még csak most vettem észre.
Csak most vettem észre,hogy titkon mindig a szájait figyeltem. Amikor beszélt,amikor csak ült,vagy mint ma,amikor evett.
Csak most vettem észre,hogy amikor egy koncert előtt együtt voltunk egy szobában,nagyon közel,a pillangók a hasamban nem az idegesség,hanem Lou miatt voltak.
Csak most vettem észre,hogyha róla nem tudtam,hogy hol van,akkor ideges lettem,és féltem.
Csak most vettem észre mennyire is szerettem az én BooBearemet.

3.~

Sziaszia:)
Na,itt van a következő rész,ami ugye már izgalmas? De nyugi,ennyire nem lesz egyszerű az életük,nem hagyom;) Ha elolvastad kérlek dobj egy komiit^^ Köszönöm!!
                                                                                                                            Picur xx.

~Harry~
-De..de..akkor..Akkor miért sírsz?-kérdeztem.
-Mert ő sosem fog szeretni..-mondta,és ismét lefagyott az a gyönyörű mosoly az arcáról.
-Téged ugyan ki ne szeretne...Amúgy ki az?-erre ijedten rám nézett,láttam ahogy a szájával szavakat próbált formálni,de feladta,csak sóhajtott egyet,és elindult a konyha felé. Töltött egy pohár vizet,megitta, utána pedig elindult felém.
-Gyere,Haz,menjünk haza-mondta. Tehát nem akarja elmondani. Elhatároztam,hogy ha bele is halok,de kiszedem belőle. Lassan sétáltunk London utcáin,némán. Gyorsan nem is nagyon tudtunk volna,mert fanok elárasztották az utcákat,amikben jártunk. Elég idegesítő volt. A végén már a testőreinket kellett hívni,hogy egyáltalán hazaérjünk.
Kihalásztam a kulcsot a táskámból,de a kulccsal együtt kivertem egy csomag rágót is belőle. Louis lehajolt érte,felvette,és odanyújtotta nekem. Amikor elvettem tőle,egy pillanatra összeért a kezünk,és abban a pillanatban mintha áramba nyúltam volna,szétáradt a melegsége a testemben,libabőrös lettem,és lefagytam. Ő hirtelen elrántotta a kezét,azzal ismét leejtve a rágót. Most én hajoltam le érte,és dobtam be egyből a táskába. Még mindig éreztem magamon érintésének a hatását,ami meglehetősen ijesztő volt.Nem normális,hogy ezt érzem.
Kinyitottam az ajtót,szinte rohanva bementem a konyhánkba,és megmostam egy kis hideg vízzel az arcomatMég álltam egy helyben,gondolkodtam. Vajon ki lehet az akit Louis ennyire szeret,hogy így sír miatta? Nem tudom,de mindenesetre utálattal gondoltam rá. Miért kell Lou-nak mindig ilyen lányokat összeszednie? Eleanort se szerettem,bár ezt sosem mondtam el neki,és szerintem nem is fogom. Most meg ez a..várjunk,ki is? Ez az! Nem tudom ki az,de utálom. Utálom teljes szívemből. És utálom,hogy Lou sír. Nagyot sóhajtottam,és neki álltam főzni. Valami spagetti szerűt összedobtam,egész gyorsan,és elég finom is lett.
-BooBear,gyere,csináltam finom ebédet!-kiabáltam fel neki. Vártam,hogy lejöjjön,de semmi.
-Kire vársz?-kérdezte Louis mögülem.
-A szívbajt hozod,rám,hol voltál?-fordultam oda a piros,kisírt szemű Louis-hoz.
-Az udvaron...
-Azt akarod,hogy meghaljak?-gondoltam egy kicsit oldom a feszültséget.
-Isten ments! Mennék utánad!--mondta,és elmosolyodott.
-Hülye...-mosolyogtam vissza és egy puszit nyomtam az arcára. Ugyanaz mint a kulcsnál. Csak erősebben. Mi a franc bajom van? Kisiettem a konyhából a tál spagettivel a kezemben,Lou ott maradt,egy helyben,ledermedve.
-Tudnál kihozni evőeszközt?-kérdeztem-Louis!-semmi válasz-Lou!
-I..Igen?-szólalt meg remegő hangon.
-Evőeszközt hozol?
-Persze-mondta,és hallottam ahogy kihúzza az egyik konyhapult fiókját. Leült elém,és elkezdtünk enni. Louis jóízűen ette a spagettit,amin elmosolyodtam. Nagyon aranyos,amikor eszik. Néha ha egy-egy finomabb falatot vesz be a szájába becsukja a szemeit. Azokat a gyönyörű égszínkék szemeit. Illegálisnak kéne lenni ilyen szép szemmel születni. Aztán ott van az arca,ami olyan puha,és selymes. És persze a szája,aminek a vékony ívei olyan puhának és..jézusom Harry,hagyd abba! Nagyot nyeltem,de nem vettem le a szemem Louis-ról.
-Mi az,Hazza?-francba,észrevette,hogy figyeltem.
-J..ja,s..semmi...-mondtam,és szerintem fülig pirultam. Felsandítottam,és láttam,hogy mosolyogva néz engem. Ettől még jobban elpirulhattam,mert éreztem ahogy ég az arcom. Gyorsan befejeztem az ebédet,bevágtam a tányéromat a mosogató-gépbe,és kimentem a nappaliba. Leültem a kanapéra,és benyomtam a tv-t. Igazából semmit nem jegyeztem meg abból,ami a tv-ben ment,végig a mai napon járt az eszem.Próbáltam értelmet keresni annak amit akkor éreztem amikor odaadta a kulcsot,vagy amikor megpusziltam. Semmit okot nem találtam azon kívül,hogy...nem az nem lehet. Louis fiú. Biztos csak beteg leszek,akkor vannak megmagyarázhatatlan dolgok az életemben. Éreztem hogy 'valami leesik' mellém. Oda néztem,Lou mellém ült.
-Mi a baj?
-Kibe vagy szerelmes?-kérdeztem a kérdését hidegen hagyva.
-Nem mondhatom meg.-mondta,csillogó szemeit le nem véve enyémeimről.-De te igazán elmondhatnád,mi a bajod...-suttogta,de a szavak nem akartak értelmet nyerni,elvesztem a szemeiben. Mondtam már milyen gyönyörűek?
-Nagyon szép a szemed.-suttogtam,de abban a pillanatban meg is bántam. Ezt most miért mondtam? Miért kellett megjegyeznem a szemeit?
Lou elmosolyodott,és átkarolt. Én még mindig szemeiben kalandoztam,amikor alig hallhatóan,de megszólalt.
-Mondod te. Te,akinek ilyen elvarázsoló zöld szeme van.-Éreztem,ahogy elkezd égni az arcom.
-Jól áll amikor elpirulsz.-mondta és jobban oda préselte testét az enyémhez. A gyomromban mintha pillangók versenyeztek volna,libabőrös lettem,és szinte hallani lehetett ahogy a mellkasom dörömböl. Fogalmam sincs miért,de összeérintettem a homlokunkat,azzal együtt már az orrunk is összeért. Egyedül csak az szám nem ért az övéhez,de az a távolság is eltűnni látszott. Láttam ahogy Louis lenéz a számra,aztán vissza szemebe,vagyis próbálna,ha én nem az ő ajkait nézném. Lassan,tényleg nagyon lassan haladtunk egymás felé,amikor Louis megfogta az arcomat,és apró simításokkal fokozatosabban közelebb húzott magához.Éreztem meleg leheletét  magamon. A szemem akaratom ellenére is becsukódott,amikor éreztem,hogy Louis ajkai egyszerre mozdulnak enyémeimmel.

2.~

Hi all!:))
VAS HAPPENIN? Itt a következő rész,egy kicsit már izgalmasabb(remélem),de a történet igazán a következőben indul be;) Szóóval,ha elolvastad légyszi dobj egy komiit^^ Köszönöm!!
                                                                                                                             Picur xx

~ Harry ~
Reggel úgy 10-kor keltem arra,hogy fázom. Körbenéztem,Lou már nem volt mellettem,a takaróm pedig a földön hevert,megint sikeresen lerúgtam. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,megmosakodtam,felöltöztem.
-Louis itt vagy?-szaladtam le a lépcsőn. Körbenéztem a nappalinkban,semmi. Csend volt az egész házban. Lehet reggelizik,vagy elment reggeliért. Elindultam a konyhába az ebédlőn keresztül. Az ebédlőasztalon meg volt terítve,ott,ahol én szoktam ülni. McDonalds-ból hozta. Persze,Lou nem valami konyhatündér. Az egyik burger mellett egy cetli hevert,rajta az írásával.
 "Hazza,
  Eleanorral elmentem vásárolni,délután otthon vagyok.
                                                                    ~Lou xxx"
Hát akkor unalmas délelőttnek nézünk elébe.Szuper. Pedig már kezdtem örülni,hogy nem kell ma sehova menni,sem egy interjú,sem egy koncert.Csak..Nyugalom.
Befaltam a burgerjeimet az összes krumplival. Elindultam vissza a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Egy sor unalmas dolog ment benne,kapcsolgattam a csatornákat de semmi sem fogott meg. Végén egy zenecsatornánál akadtam meg,mert épp toplista ment,és kíváncsi voltam,hátha benne vagyunk. Olyan furcsa erre gondolni. Egy zenei toplistában benne lenni. Huh.
Az emeletről zene szűrődött le. A telefonom. Szaladtam fel,vajon ki kereshet ilyenkor. Liam volt az.
-Szia Harry,nincs kedved velem meg Zaynnel elmenni a Nando's-ba?
-Bocsi,most reggeliztem...Meg amúgy is ma itthon akarok lenni.. Nincs kedvetek átjönni?
-Muszáj elmennünk enni,utána meg szerintem beülünk egy filmre.
-De ne már,unatkozom..
-Hívd Niallt
-Miért,ő nem megy?
-Nincs kedve neki se.
-Niallnek nincs kedve enni?
-Látod...Na,mi indulunk,hali.-mondta és letette. Niall nem akar enni? Még akkor is eszik,ha nem is éhes.Na mindegy,azért felhívom,mert ez az unalom nem pálya.Tárcsáztam,és elég sokáig váratott. Mikor felvette a szokásos Niall szólt bele,amin akaratom ellenére is elnevettem magam.
-Cső Harry, mizujs?
-Szia Niall,nincs kedved átjönni?-kérdeztem
-Ööö...-szinte hallottam ahogy gondolkodik,hogy mit mondjon.-Bocsi,de nem érek rá..
-Mi ilyen fontos?
-Öhm...csak..én...-kezdte,amikor egy hang megzavarta.
-Ki az?-kérdezte a háttérből egy ismerős hang,Louis hangja.
-Louis ott van nálad? Nekem azt mondta Eleanorral van!-kiakadtam. Ha tényleg legjobb barátok vagyunk,legalább annyit elmondhatnánk a másiknak,hogy hova megyünk.
-Igen,de Harry..-nem hallottam a mondat végét mert kinyomtam a telefont. Felkaptam egy cipőt,leakasztottam a kulcsomat,és elindultam Niall háza felé,gyalog. Néhány fan megállított,de nem érdekelt,nem nagyon törődtem velük. Csak annyit mondtam,hogy fontos,és hogy engedjenek át.
Mikor odaértem Niall nyitotta ki az ajtót. Bementem a nappaliba ahol láttam,hogy ül valaki a bézs színű kanapén. Egyből felismertem,hogy Lou az.
-Louis miért kellett hazudni? Miért nem tudtad csak azt mondani,hogy átjöttél Niall-höz?
-Mert nem szerettem volna,hogy idegyere...-suttogta. Éreztem,hogy valami baj van,mert ennél többet nem mondott,és a hangja is elcsuklott a végén.
-Mi a baj?-kérdeztem,és elindultam a kanapé felé. Megkerültem,és szembe kerültem a síró Louis-val.
-Te sírsz?
-Nem,csak Niall vicces kedvében volt és leöntött.-mondta,és elkezdte a földet bámulni.
-Louis,ez egyáltalán nem vicces,mi a baj?
-De vicces! Elegem van! Az egész életem egy nagy vicc,amit már k*rvára unok!-hirtelen felpattant a kanapéról,hozzám vágta a párnát,és elindult az ajtó felé. Gyorsan észbe kaptam,felálltam,megfogtam a csuklójánál és visszarántottam.
-Mi a franc bajod van?-üvöltöttem rá. Csak nézett a gyönyörű kék szemeivel,és hirtelen még több könnycsepp kezdett folyni végig sima arcán. Aztán fogta,leült a kanapéra,és arcát a kezébe temetve elkezdett bőgni. Mellé ültem,és amilyen szorosan csak tudtam,hozzápréselődtem,egyik kezemet a hátára tettem,ezzel átkarolva,és elkezdtem simogatni. Borzalmas érzés volt Louis-t így látni,aki miatt most sír,igazán megérdemelne jó-néhány pofont.
-Boo,mi a baj?-kérdeztem amitől csak még jobban elkezdett bőgni.
-Ne hívj így,légyszíves...-suttogta.
-Ide figyelj!-megfogtam az arcát,és felém fordítottam. A szemébe néztem,és folytattam.-Nem tudom,hogy mi a baj,de ugye tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz... És aki ezt tette veled,az megérdemel pár jókora pofont!-ekkor Niall hatalmas nevetésben tört ki.
-Mi az?-kérdeztem tőle.
-Semmi..csak..semmi..-mondta,de alig tudott megszólalni a röhögéstől. Vissza néztem Louisra aki ijedt arccal nézett engem.
-Na,elmondod?-kérdeztem. Nagy levegőt vett,és kimondta.
-Szakítottam Eleanorral.-először meglepődtem,utána megkönnyebbültem,utána boldog voltam,utána pedig zavart. Miért örülök annak,hogy a legjobb barátom most szakított a barátnőjével. És várjunk. Azt mondta,hogy ő szakított El-el. Nem Eleanor vele. Akkor miért sír?
-És miért szakítottál vele?-kérdeztem egy kicsit összezavarodottan.
-Mert..mert..mert én mást szeretek...-mondta és rám mosolygott.

1.rész.~

Sziasztok^^!
Tudom,ezért a blogért biztos kapni fogok néhány utálkozó kommentet,de őszintén,nem érdekel.:)
Viszont remélem nem csak azokat,és hogy lesznek olyanok, akik szívesen olvassák majd. Ha elolvastad kérlek hagyj egy kommentet,hogy mi tetszik benne,és mi nem. Köszönöm^^ 
                                                                                                                              Love y'all! xx

~ Harry szemszöge ~
-Louis ne szenvedj már azzal a nyamvadt kulccsal!-szóltam rá az előttem álló barna hajú srácra.
-Sietek,na. Amúgy meg mi a franc bajod van?-kérdezte ingerülten,amíg végre sikerült kinyitnia az ajtót.
- Csak álmos vagyok... -Mondtam és nagy nehezen felmásztam a második emeletre,második ajtó bementem,és beestem az ágyamba. Tényleg nagyon fáradt voltam. Egész nap az arénában próbálni,utána este a legtöbbet nyújtani a fanoknak elég leterhelő feladat. Főleg ha mindennapos. Az életben nem gondoltam volna,hogy ez ilyen fárasztó,de persze, ára van a legfelkapottabb együttes tagjának lenni. A lábam mintha le akart volna szakadni, kezemet megmozdítani nem tudtam,de elaludni,na az persze nem akart sikerülni. Így hát megint elmerültem a gondolataimban,ami mostanában elég gyakran megtörténik. Hogy honnan jutottam el oda,hogy egy elég fullos házban aludhatok,és nem mint vendég. Elmerültem ebben a két,fantasztikus évben.

Lépteket hallottam az ajtó felől,mivel ketten voltunk a házban,gondoltam,hogy ki az, de ilyenkor,fáradtan semmiben sem vagyok biztos,úgyhogy csak akkor győződtem meg arról,hogy Louis áll az ajtóban amikor megszólalt.
-Azért ordítottál velem az ajtóban,hogy felgyere gondolkozni!? Azt az ajtóban is tudtál volna...
-Bocsánat. Nem tudok aludni...-mondtam álmos mély hangon.
-Bejöhetek?-kérdezte halkan.
-Ühüm-éreztem ahogy lefekszik mellém,és átkarol a kezével. Elég gyakran szoktunk így,vagy fordítva feküdni. Megnyugtató vele lenni. Más mint a többiekkel.
-És.. Min gondolkoztál?-éreztem a leheletét az arcomon amitől libabőrös lettem.
-Az elmúlt két évről.. Arról,hogy nem volt,és nem is az,és nem is lesz könnyű,de teljesen megéri. Arról,hogy mennyire szerencsés vagyok.
-Vagyunk.-javított ki
-Igen,vagyunk. És eleinte nem örültem annak,hogy összeraktak minket,de most már igen. Nem csak azért,mert egyedül ez nem ment volna,mert biztos nem sikerült volna,hanem azért is,mert megismertelek titeket. A legjobb barátaimat.-Erre Louis közelebb húzódott hozzám,ha már ez lehetséges. Éreztem a testéből áradó meleget,a lélegzetét,és éreztem ahogy velem együtt ő is elalszik.
Nem aludhattunk sokat,mert Louis telefonja a zsebében elkezdett remegni. Hirtelen felébredt,arrébb gurult,kivette a telefont a zsebéből.
-Ki az ilyenkor?-kérdeztem
-Eleanor. Megígértem neki,hogy felhívom ha hazaértünk.-mondta unott hangon. Megforgattam a szemem,és visszadőltem az ágyba. Éreztem ahogy Louis közelebb jön,egy puszit nyom a homlokomra.
-Jó éjt Hazza!-suttogta,és elindult ki.
-Ne menj el! Kérlek!- hívtam vissza. Megállt az ajtóban,elmosolyodott,és visszajött az ágyba. Átölelt,és egymással szemben feküdtünk. Belenéztem gyönyörű kék szemeibe. Olyan szépek voltak... Még sötétben is ki lehetett venni gyönyörű kék színét. Mi? Nem ezt nem gondolhattam. Ez hülyeség.
-Milyen rég voltunk így...-mondta,amin elnevettem magam egy kicsit. Vagy 2 hónapja volt,amikor Emma kidobott. Louis vigasztalt meg,mint általában.
-És mennyivel jobb 'csak úgy' így lenni,és nem azért mert most dobtak-tettem hozzá amin elmosolyodott. Közelebb húzódott,fejét a mellkasomra tette,és elaludt. Még egy darabig néztem békés arcát,de nem sokáig mert engem is elnyomott az álom.