5~

VAS HAPPENIN'?
Ez egy elég unalmas rész,de a kövi remélem már nem. A történet elvileg végig Harry szemszögéből kéne legyen,de muszáj volt ezt úgy-ahogy,röviden,de megírnom. 
                                                                                                                   Picur xx

~Louis szemszöge~

-Louis ne szenvedj már azzal a nyamvadt kulccsal!-szólt rám Harry.

-Sietek,na. Amúgy meg mi a franc bajod van?-kérdeztem ingerülten,mire végre sikerült kinyitnom az ajtót.

- Csak álmos vagyok... -mondta,és egyből besietett a házba,és felment az emeletre,gondoltam a szobájába aludni. Bementem a konyhába,öntöttem egy pohár vizet,gyorsan legyűrtem. Megint egy enyhe sírógörcs jött rám,mint mostanában egyre gyakrabban. Egyszerűen nem bírtam tovább. Itt van Harry,akit szeretek a teljes szívemmel,de neki nem vagyok több egy havernál. Vagyis inkább legjobb barátnál. Elég régóta tudom. 2 hónapja amikor Emma csak úgy otthagyta. Szívszaggató volt úgy látni Hazza-t,az én Hazza-mat. Amikor este együtt aludtunk,végig bennem volt ez az érzés. A pillangók a gyomromban nem akartak csillapodni,libabőrös lettem. Egyszerűen átjárt a teste melege,és bármit megadtam volna azért,hogy hagyná abba a sírást. 
Ha Harry ennyire fáradt volt,már biztos alszik,gondoltam. Gyakran mentem fel hozzá amikor már mélyen aludt,volt hogy odafeküdtem mellé,vagy csak néztem békés arcát.Felmentem a szobájához,de pechemre még nem aludt,gondolkodott. Tudom milyen amikor gondolkodik. Egy pontot néz meredten,néha összehúzza  szemöldökét,nagyon imádni való.

-Azért ordítottál velem az ajtóban,hogy felgyere gondolkozni!? Azt az ajtóban is tudtál volna...-

-Bocsánat. Nem tudok aludni...-mondta álmos mély hangon.

-Bejöhetek?-kérdeztem halkan.

-Ühüm-nem is kellett több,bemásztam mellé,ismét görcsbe rándult a gyomrom,éreztem ahogy a szivem majd' ki akar ugrani a helyéről.

-És.. Min gondolkoztál?-kérdeztem.

-Az elmúlt két évről.. Arról,hogy nem volt,és nem is az,és nem is lesz könnyű,de teljesen megéri. Arról,hogy mennyire szerencsés vagyok.

-Vagyunk.-javítottam ki

-Igen,vagyunk. És eleinte nem örültem annak,hogy összeraktak minket,de most már igen. Nem csak azért,mert egyedül ez nem ment volna,mert biztos nem sikerült volna,hanem azért is,mert megismertelek titeket. A legjobb barátaimat.-Legjobb barát. Ez az ami mindennél jobban bántott. Könnyek gyűltek a szemembe,ezért közelebb húztam magamhoz,hogy egy kicsit lenyugodjak. Ez mindig segített. Lelassult  a légzésem szépen,lassan elaludtam,és ha jól hallottam Harry száját is már alvó szuszogások hagyták el. Nem tudom,meddig lehettünk így,de mindenesetre mindketten arra keltünk,hogy a telefonom vadul rezgett a zsebemben. Gyorsan arrébb gurultam,kivettem a zsebemből,és elolvastam az SMS-t

"Lou,mondtam már,beszélj valamelyik fiúról erről,mert tudom,hogy én másképp gondolkodom,mint ti fiúk.

                                               Eleanor xx"

Egyből értettem,hogy mire céloz. El-lel egy hete szakítottam.

~~~ Flashback ~~~

-El,szerintem beszélnünk kéne...-suttogtam neki. Láttam ahogy kíváncsian rám néz,nagy levegőt vesz,és bólint.
-Mi..miről?
-Figyelj,El,én nagyon szeretlek...Tényleg.. De..
-Te most szakítasz velem,ugye?-kérdezte szomorúan. Lenéztem a földre,egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni.
-Miért?-erre felnéztem rá,nagy levegőt vettem,és remegő hangon,de belekezdtem az egészbe.
-Azt hittem,hogy ha elkezdünk járni,akkor nem fogom azt érezni amit.-láttam hogy közbe akar vágni,de nem engedtem neki.- De nem,csak még jobban lelkiismeret furdalásom lett. Azt hittem,hogyha járunk,akkor beléd szeretek,és nem kell kételkednem magamban...De nem... Most jöttem rá..hogy...hogy..tényleg szeretem őt...
-Kit?- számítottam erre a kérdésre,de nem voltam rá felkészülve.
-Eleanor,én..én..-nagy levegőt vettem-H..Harryt..-láttam az arcán,hogy nagyon meglepődött. Nem bírtam tovább,elsírtam magam. Percek telhettek így,hogy nem szóltunk egymáshoz,amikor Eleanor közelebb jött,és átölelt.
-Sajnálom...-suttogtam.
-Semmi baj. És tudod mit? Segítek neked. Még nem tudom,hogy hogy,de segítek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Ki az ilyenkor?-kérdezte Harry kíváncsian.

-Eleanor. Megígértem neki,hogy felhívom ha hazaértünk.-hazudtam. Megforgatta a szemét,és visszadőlt az ágyba. Itt volt az idő hogy itt hagyjam,de nem akartam. Oda mentem mellé,és egy puszit nyomtam a homlokára,mint általában.

-Jó éjt Hazza!-suttogtam,és elindultam ki.

-Ne menj el! Kérlek!- hívott vissza. Megálltam az ajtóban,elmosolyodtam,és visszamásztam az ágyba.Jó érzés volt,hogy ő hívott vissza. Átöleltem,és egymással szemben feküdtünk. Alaposan végigmértem Harry arcát. A szép zöld szemét, gyönyörű száját. Szégyellem bevallani,de hányszor gondoltam már arra,milyen érzés lehet azokat a finom ajkakat csókolni.

-Milyen rég voltunk így...-mondtam,amin elnevette magát egy kicsit. Vagy 2 hónapja volt,amikor Emma dobta. 

-És mennyivel jobb 'csak úgy' így lenni,és nem azért mert most dobtak-tette hozzá amin elmosolyodtam. Ráhajtottam a fejemet a mellkasára,és elaludtam.

Másnap korán keltem,beültem a kocsiba és elmentem a McDonald's-ba reggeliért. Néha nagyon kívántam,hogy bár én is úgy főzhetnék mint Harry. Rendeltem néhány burgert sok krumplival.
Otthon megterítettem neki,kitettem amit neki hoztam,én megettem a részemet,és írtam neki egy cetlit. Szívesen leírtam volna az igazságot,de nem akartam hogy átmenjen Niall--höz és véletlenül halljon valamit. Niall-nek mondom el. Mind a 3 fiúban megbízom,de erre szerintem Niall lesz a legalkalmasabb.
Átsiettem hozzá,gyalog. Mivel még 7 óra környéke lehetett,nem sok fan mászkált az utakon,főleg hogy szünet van,és mindenki élvezi az alvást,nem de?
-Hello Lou...-köszöntött a frissen felkelt Niall.
-Szia... Bejöhetek beszélgetni?-kérdeztem.
-Persze,bármikor...-mondta. Bementem,és elmeséltem neki mindent. Jól fogadta,és azt tanácsolta,hogy mondjak el Harrynek mindent. Csak nem fogadná olyan rosszul. Elhatároztam,hogy este beszélek vele.